Partnereink


rayon GenieRank

          

eti

Finn irodalom,zene PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2013. augusztus 25. vasárnap, 15:56
https://searchenginereports.net/backlink-maker/

Finn írók, költők, zeneszerzők

A következőkben a finn írók és költők közül helyszűke miatt csupán néhányat tudunk bemutatni. Nevüket nem ábécé szerint, hanem irodalomtörténeti sorrendben adjuk meg, s így végigtekintve az írók, költők sorát, az olvasó előtt kibontakozik a finn irodalom történetének vázlata.

Albert Edelfelt (1854-1905) rajza Agricoláról. Nem hiteles kép, mert korabeli ábrázolás egy sem maradt fent.Mikael Agricola (1537–1543)

Ő készítette az első finn ábécéskönyvet és az első Biblia-fordítást. Nemcsak a teljes Új Testamentumot fordította finnre, hanem az Ótestamentumból is fordított részleteket.

Bár Agricola valószínűleg nem egyedül dolgozott, és természetesen voltak e munkának korábban már előzményei, mégis őt tartjuk a finn irodalom és a finn irodalmi nyelv megteremtőjének. Reformátusként a római katolikus és a pogány hagyományokkal szemben is elnéző volt.

Henrik Gabriel Porthan (1739–1804)

Az irodalmi életet a változások szele a XVIII–XIX. század fordulóján érte el Finnországban, amikor a figyelem a népköltészet felé fordult. Elsőként Porthan foglalkozott a finn népköltészettel, így a romantika eszméi az ő munkásságán keresztül jutottak el a finnek földjére.

Runeberg sírja PorvoobanJohan Ludvig Runeberg(1804–1877)

Runeberg számára a vérbeli romantikusnak, F. M. Franzennak a természetet és a régi korok hőseit dicsőítő költeményei szolgáltak példaképpen. A Fänrik Ståls sägner(finnül Vänrikki Stoolin tarinoita balladasorozata 1–2.; 1848, 1860 [magyarul Stool zászlós történetei]) című műve a hazafias költészet jegyében született, s az 1808–1809-es finn háborúnak állít emléket. A kétrészes verssorozat a Vårt land (finnül Maamme) című költeménnyel kezdődik, amelyet 1848-ban mutattak be először, s mely ma is a finnek nemzeti himnusza. A természeti képekben bővelkedő vers Finnország nehéz helyzetére is ráirányítja a figyelmet. Runeberg elsősorban verseket, elbeszélő költeményeket írt, de regénnyel is próbálkozott.

A finn himnusz költője előtt minden év február 5-én zászlófelvonással tiszteleg az utókor, s az üzletekben megjelenik a Runebergin-torttu (a költőről elnevezett – a hagyomány szerint a felesége receptje szerint készülő, mások szerint egy porvoo-i cukrász által elkeresztelt – sütemény).

Topelius síremlékeSakari Topelius (1818–1898)

A XIX. század elején Finnországban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő regény műfajának első kiemelkedő képviselője a történelmi regényeiről (pl. Välskärin kertomuksia) és gyerekkönyveiről ismert Sakari Topelius (1818–1898) volt, akit a fentiek mellett költőként, tanárként, újságíróként és képzőművészeti kritikusként is számontartanak, de tankönyveket is készített. Műveiben képszerűen és szemléletesen mutatja be a finn tájat, patriotizmusa szorosan kapcsolódik a finn természethez és környezethez. Maamme Kirja [Hazánk könyve] című olvasókönyvében vagy a Matkustus Suomessa [Utazás Finnországban] (1873) című földrajzi–történelmi ismeretterjesztő művében nemcsak az országot és a városokat, s a hozzájuk kötődő mondákat írja le, hanem a finn emberek jellemét és életmódját is, amivel hozzájárult a finnség-fogalom kialakításához, s a finnekről alkotott kép széleskörű elterjedéséhez.

J. V. Snellman (1806–1881)

Miután Finnország 1809-ben orosz fennhatóság alá került, még erőteljesebben megfogalmazódott a nemzeti kultúra megteremtésének igénye. Ennek egyébként a nemzeti vonásokat hangsúlyozó romantika eszméi is kedveztek. A 200 éve született Snellman nyomán különösen nagy figyelmet szenteltek a nemzeti identitás alapjául szolgáló nemzeti nyelv, azaz a finn terjesztésének és használatának, továbbá az irodalom – az ő felhívása nyomán –feladatának tekintette a nép ábrázolását és irányítását. A népábrázolás ennek következtében annyira természetessé vált a finn nyelvű irodalomban, hogy J. V. Snellman hatása még az 1900-as években is felismerhető volt.

Elias LönnrotElias Lönnrot (1802–1884)

A finn irodalom nemzetközileg is legismertebb alkotása a nép ajkán élő runo-kból, azaz versekből összeállított nemzeti eposz, a Kalevala, amelynek első változata Elias Lönnrot számtalan gyűjtőútjának és a finn népköltészetben szerzett jártasságának köszönhetően 1835-ben jelent meg, majd bővített és újraszerkesztett változata 1849-ben.

A Kalevalát több alkalommal is lefordították magyarra; a legismertebb átültetéseket Vikár Béla (1909) és Rácz István (1976) készítette.

Aleksis Kivi szobraAleksis Kivi (1834–1872)

A finn nyelvű irodalomban a népábrázolás legkiválóbb mestere Aleksis Kivi volt, akinek a Nummisuutarit [Pusztai vargáék] (1864) című színműve találóan világítja meg a finn ember legtipikusabb vonásait, és amelyben a kor világirodalmi áramlatai szerencsésen keverednek a finn hagyományokkal. Kivi fő művében, a Seitsemän veljestä (1870, magyarul: A hét testvér, 1942) című regényében az árván maradt testvéreknek az erdőbe való kivonulását, ottani életét, majd a társadalomba való visszatérését rajzolja meg. A testvérek fejlődésének ábrázolása a romantikából a realizmusba való átmenetet jelenti a finn irodalomban, s egyúttal a finn nyelv teljes szépségében bontakozik ki a regényben. Saját kora azonban túl keménynek tartotta a fiúk ábrázolását, s emiatt olyan támadások érték, amelyek alatt az író összeroppant.

Kivi prózájával a finn nyelvű irodalom egyre inkább háttérbe szorítja az addig uralkodó svéd nyelvű irodalmat.

Minna CanthMinna Canth (1844–1897)

Skandináv, francia és orosz hatásra egyre inkább terjed a realista ábrázolásmód a finn irodalomban is, amelynek jegyében a társadalmi és lelki problémákat kendőzetlenül feltárják. Amikor a fennofilek mozgalma kettévált, a realisták a fiatalabb generációhoz csatlakoztak. A finn realizmus egyik kiemelkedő képviselője volt Minna Canth, akinek társadalombírálatot megfogalmazó elbeszélései, a társadalmi ellentéteket és az egyszerű emberek nyomorúságos életét színre vivő darabjai, Työmiehen vaimo [A munkás felesége, 1885], Kovan onnen lapsi [A balsors gyermekei, 1988] sok vitát váltottak ki. Későbbi műveiben az egyén lelki problémáival és a családi kapcsolatokkal foglalkozik (Papin perhe [A pap családja, 1891] és Anna-Liisa, 1895).

Juhani Aho

Juhani Aho volt az első hivatásos író Finnországban. Jó íráskészségét újságírói gyakorlatának köszönhette. Novellákat írt, és francia hatásra kis életképeket, amelyeket ő lastuja ’forgácsok’ névvel illetett. Első regényeinek népábrázolása (Rautatie [Vasút,1884]) után a pszichológiai témák foglalkoztatják a Papin tytär [A pap lánya,1885] és a Papin rouva [A pap felesége,1893] című regényeiben, majd Panu (1897) és Juha (1911) című műveiben nemzeti témákat boncolgat.

Teuvo Pakkala (1862–1925)

Az oului születésű író műveiben egyre inkább a lélek belső rétegei felé halad. Így jut el a szegény sorsú gyermekek ábrázolásától a női sors, Vaaralla [Hegyen, 1891] és Elsa (1894), majd a női lélek megtörésének Pieni elämäntarina [Kis élettörténet, 1902) rajzáig.

Eino Leino szobra Helsinkiben, az EsplanadinEino Leino (1878–1926)

A szimbolizmus finn változatát Eino Leino nyomán sokáig újromantikának nevezték, amely Finnországban azonban egy kicsit más lett, mint máshol Európában, s ennek egyik oka a realizmus kiüresedése, a másik pedig az orosz elnyomás kezdete 1899-től. Eino Leino a Päivälehden piiri (Napilap Csoport) nevű társaság vezető költője a finn népköltészethez való vonzódásával, sajátos nemzeti szimbolizmusával (Helkavirsiä, 1903, 1916 [magyarul Tavaszünnepi dalok címen válogatás: Franklin T. 1914]) emelkedik ki a kor költői közül. Leino egész pályáján megmarad szimbolistának, helyét a legnagyobb finn költők között jelölte ki az irodalomtörténet, versei közül többet ma is sokan tudnak könyv nélkül (Elegia, Nocturne, Moment musical), s nem egyet meg is zenésítettek. Életnagyságú szobra Helsinki központjában, az Esplanadin áll.

Edith Södergran (1892–1923) a svéd nyelvű líra és a modernizmus képviselője, első kötetét 1916-ban adta ki.

Sillanpää fényképe a Nobel-díjasok honlapjánFrans Eemil Sillanpää (1888–1964)

A realista vonal folytatója a finn irodalomban. Első regényében, a Hurskas kurjuus [1918, magyarul: Jámbor szegénység, 1959] a finn polgárháború áldozatainak állít emléket. Legismertebb művében, az 1931-ben keletkezett, és 1939-ben Nobel-díjjal jutalmazott Nuorena nukkunut (1931 – magyarul Silja több kiadásban: Franklin T. 1939., 1941., 1942., Helikon 1965., Európa 1981) című regényben egy parasztcsalád széthullását és egy tragikus végű idillnek a történetét meséli el. Műveinek a biológiai, természetközpontú ábrázolás a legsajátosabb jellemzője, amelyet nemegyszer filozofikus-költői kommentárok tesznek változatosabbá. A Silja után egy évvel jelent meg az író Miehen tie (Egy férfi útja; magyarul: 1940) című regénye, melyben a négy évszak változásán keresztül mutatja be egy ifjú fejlődését, s az utat, mely életcéljának eléréshez vezet. Az 1944-ben keletkezett Ihmiset suviyössä (Emberek a nyári éjszakában, magyarul: 1977) című műve szimfóniaszerű vallomás a természet és az emberek örök kapcsolatáról. Hasonló hangulat ragadja meg az olvasót Nocturne (magyarul:1989) című novellájában is.

Pentti Haanpää (1905–1955)

Novellái és regényei a finn szegényparasztok és erdei munkások életét mutatják be. Az író által „történetek”-nek nevezett rövid novellák (magyarul: A megélhetés furfangjai, Európa K. 1976), valamint szatírikus–kritikus háborús regénye, a Kilenc férfi csizmája (1944 – magyarul: Európa K. 1979) aratott igazi sikert.

Toivo Pekkanen (1902–1957)

Az első jelentős munkásíró, akinek Tehtaan varjossa (A gyár árnyékában, 1932) című regénye nagy visszhangot váltott ki. Kemény realizmusa két részes művében követhető nyomon leginkább, melynek első kötete a Jumalan myllyt (Isten malmai, 1936, 1940, egyesítve 1946) és a háború után keletkezett, de félben maradt, a Kotka-eposz.

Mika WaltariMika Waltari (1908–1979)

Ő a legolvasottabb finn regényíró nemcsak hazájában, hanem külföldön is. A háború előtti években drámákat, kisregényeket és novellákat írt, amelyekben főleg a modern európai embert ábrázolta. A háború utáni években írta nagy történelmi regényeit, melyek közül a legismertebb a Szinuhe című (Sinuhe, egyptiläinen, 1945 – magyarul: Európa K., 1964., 1968., 1978., 1985), amelyben könyv hősét az ókori Egyiptomba helyezi, párhuzamba állítva az akkori gondokat és történelmi helyzetet a háború utáni Európáéval. Egyiptomon kívül történelmi regényeinek hőseit görög, római, etruszk és török környezetben helyezi (Mikael, Mikael Hakim, Az emberiség ellenségei, Az ország titka, Johannesz Angelosz, Turms, a halhatatlan – Európa K.) A történelmi regények mellett detektívregényeket és krimiket is írt (Palmu felügyelő), amelyek szintén olvashatók magyarul.

Paavo Haavikko (sz. 1931)

Az új költőnemzedék legkiemelkedőbb egyénisége Tuuliöinä (Szeles éjszakán) című első kötete 1951-ben jelent meg. Legjellemzőbb műfaja a szabadvers. Feldolgozta a Kalevalát is (magyarul Vaskor, 1986) filmregényben, de az eposszal már korábban is foglalkozott, a szampó történetének más környezetbe helyezésével. Ember- és történelemszemlélete szkeptikus. Versei gyakran ironikusak és meghökkentők, ugyanakkor rendkívül képszerűek.

Pentti Saarikoski (1937–1983)

Első versei a modernizmus hatását tükrözik, de nyelvileg gondosan megformáltak. A 60-as években hangja ironikusabb lesz, és fellázad a hagyományos költészet és a polgári társadalom ellen. Ekkor keletkezett a Mitä tapahtuu todella (Mi történik valójában, 1962) című kollázsa. Eino Leinot különös életrajzban mutatja be, melyben olykor szinte teljesen azonosul a költő előddel (Eino Leino – legenda már életében, 1974).A svédországi Göteborgban él egy ideig, és ott születik Tiarnia című verstrilógiája: a Tánchely a hegyen (1977), a Táncrahívás (1980) és a Homály tánca (1983).

Väino LinnaVäinö Linna (1920–1992)

Első regénye nem sokkal a második világháború befejezése után jelent meg: Tuntematon sotilas (Az ismeretlen katona, 1954 – magyarul: Európa K., 1982), majd regénytrilógiája, Täällä pohjantähden alla (A sarkcsillag alatt I–III., 1959–1962 – magyarul: Európa K., 1963–1967). Az ismeretlen katona című regényben az ún. folytatólagos háborút (1941–1944) azoknak a finn kisembereknek – egy géppuskás szakasznak – a szemszögéből ábrázolta, akik elcsigázottan, éhesen, reményvesztetten, célok és illúziók nélkül verekszik magukat át a háború borzalmain hol gyarló emberként, hol pedig emberóriásként küzdve a pusztítás és a pusztulás poklában; így állítva szembe egymással a háború és az emberség feloldhatatlan ellentmondását. A megjelenésekor sok kritikával fogadott regény mára a finn függetlenség egyik szimbóluma lett, s a regény alapján két film is készült, amelyet a finn függetlenség napjának tiszteletére minden évben levetítenek december 6-án.

A sarkcsillag alatt című regényciklus a finn nép XX. századi történetét öleli fel. A regény fő vonulata a Koskela család története, színhelye egy hämei kis falu, s ebben a keretben mutatja be a finn társadalom fejlődését, illetve annak a feszültségnek a kialakulását, amely azután a polgárháborúhoz vezetett, és amelynek következményei továbbra is ott lappangtak a felszín alatt a regény megírásának idejéig.

Linna regényei, azok hősei és történetei olykor kritikusan, olykor humorosan a finn embernek és a finn történelemnek az újraértelmezését is megjelenítik.

Rosa Liksom (sz. 1958)

A 80-as évek öntudatos nőíróinak egyike, aki novellákkal és regényekkel is jelentkezett már, de emellett gyermekkönyveket, képregényeket és rövidfilmeket is készített. Magyarul kisprózái jelentek meg: Tavasszal, A fiúk némán, Táncelőadás (2003).

Tove Jansson (1914–2001)

Finnországi svéd író, aki festőként, illusztrátorként, karikaturistaként kezdte pályafutását, és csak később váltott át az írásra. Ötletes és humoros mese- és képregénysorozata, a Múmivölgyben lakó család életéről az egész világot meghódította. 30 nyelvre fordították le gyermekkönyveit, de opera, film, tv- és rádiójáték is készült belőlük. Magyarul Näkymätön lapsi (A láthatatlan kisgyerek, Móra Kiadó, 1989) című műve olvasható.

Zeneszerzők és énekesek

Fredrik PaciusFredrik Pacius (1809–1891)

A finn zene atyjának tartják a hamburgi születésű, német származású zeneszerzőt, aki élete nagyobb részét Finnországban élte le. 1834-től a Helsinki Egyetemen tanított zenét, de diákkórust és zenekart is szervezett. 1848-ban szerezte J. L. Runeberg Maamme ’Hazánk’ című versének zenéjét, amely később a finn himnusz lett. 1852-ben ő írta az első finn operát, a Károly király vadászata című művet, amely a finn nemzeti romantikus stílust képviseli. A finn kórusok napjainkban is rendszeresen műsorukra tűzik a Suomen laulu ’Finn dal’ című kórusművét.

Sibelius 1908 tájánJean Sibelius (1865–1957)

Szülővárosából, Hämeenlinnából Helsinkibe került, ahol Wegelius irányításával zenét tanult, majd Berlinben és Bécsben folytatta tanulmányait. Miután feleségül vette Aino Järnefeltet, otthonukat, az Ainola nevű házat a Tuusula-tó partján építették meg.

Monumentális epikus szimfóniáját, a Kullervo-szimfóniát 27 éves korában írta, s ezt követően szimfonikus költeményeiben még számtalan kalevalai témát dolgozott fel (Lemminkäinen, Észak lánya, A természet anyja). Legismertebb közülük a Tuonelai hattyú, archaikus dallamai jól szimbolizálják a Tuonela-tó vizét és a rajta úszó hattyút. A Finlandia (1899) az orosz cári zsarnoksággal szemben a szabadság jelképévé vált. Himnuszszerű részlete Sibelius legismertebb dallamai közé tartozik. Egyéb zenekari művei közül kiemelkedik a Karélia-nyitány és a Karélia-szvit, amelyeket Karjala történelmével kapcsolatos ünnepekre írt. Vannak hegedűversenyei, szerzett színpadi zenét, kamarazenét és zongoraműveket is. Több mint 80 dala és kórusműve között sok a Kanteletar dallamait idézi. Kórustechnikailag kiemelkedik a Rakastava (Szerelmes) és Aleksis Kivi Sydämeni laulu (Szívem dala) című versének megzenésítése.

Toivo Timoteus Kuula (1883–1918)

A finn alkotó zeneművészet egyik legtehetségesebb képviselője, aki rövid élete alatt dalokat és kórusműveket, hegedű-és zongoraszonátákat, valamint vokális zenekari munkákat írt. Melódiái érzelmekben gazdag, patetikus művek, dallamszerkesztése magas színvonalú. Dalainak egyik hűséges tolmácsolója második felesége, Alma Kuula volt, aki a két világháború között Budapesten háromszor adott hangversenyt. T. Kuula fiatalon hunyt el a polgárháború végén, Viipuri felszabadulásának ünnepi eseményei közben egy leszámolás áldozataként.

Leevi Madetoja (1887-1947)

Finn zeneszerző, karmester, író és tanár, az észak-pohjalai melankolikus románc képviselője. Zenekara nem erős és masszív, mint T. Kuulaé, hanem lágy és arányos, amely a kamarazene hangzáseszményének közelében jár. Dallamai a pohjalai népdal szomorú, de mégsem szentimentális világában gyökereznek. Kórusműveket, kantátákat, három szimfóniát, szimfonikus költeményeket, sőt operákat is írt. A Pohjalaisia (Pohjalaiak, 1924) minden idők legsikeresebb finn operája, de Juhani Aho történelmi témájú Juha (1935) című regényét is feldolgozta operában.

Oskar Merikanto (korábban Frans Oskar Mattson, 1868-1924)

Külföldi tanulmányok után 1911-ben megalapította a Finn Operát, amelynek első karmestere volt. Merikantonak különösen a dalai és keringői ismertek és kedveltek ma is: Ilta tuntureilla (Este a tar hegyeken), Oi, muistatko vielä sen virren (Ó, emlékszel-e még arra az énekre), Kesäillan valssi (Nyáresti keringő), továbbá zongoraművei. Elinan surma (Elina halála) című operája egy régi finn népballada feldolgozása, a Pohjan neito (Észak szűze) pedig kalevalai témájú opera.

Einojuhani Rautavaara (sz. 1928)

A Sibelius Akadémián tanul Aarre Merikanto vezetésével. Legismertebb művét, a Requiem in Our Time (1953) egy amerikai pályázatra írta. Szimfóniákat és zongoraversenyeket is írt. Egyik legjelentősebb műve a Cantus arcticus (1972) madarakra és zenekarra szerzett versenymű. A szülővárosában, Espooban működő világhírű Tapiola gyerekkórus számára írt egy Kalevala-runókon alapuló operasorozatot, amelynek első része Marjatta matala neiti (Marjatta, az egyszerű lány, 1975), második része a Runo 42 (42. vers), amely a szampo elrablásának története. 1985-ben, a Kalevala 150. évfordulójára Thomas címmel régi mítoszokon alapuló operát szerzett. 1990-ben mutatták Vincent című operáját, amelyben Vincent Van Gogh életét dolgozza fel. Stílusa sokat változott az idők során, s munkáiban különböző hatásokat egyesít.

Joonas Kokkonen (1921-1996)

Korának legkiemelkedőbb zeneszerzője, és nemcsak a Sibelius Akadémiának, hanem a Finn Akadémiának is tagja lett. Írt szimfóniákat és kamarazenét, de leghíresebb műve mégis a Paavo Ruotsalainen életéről szóló, Lauri Kokkonen azonos című színművén alapuló opera, a Viimeiset kiusaukset (Utolsó kísértések), amelyet 1975-ben mutattak be, s azóta 500 előadást ért meg a világ különböző részein, köztük a Metropolitanben is.

Rendezők

Aki Kaurismäki (szül. 1957) és Mika Kaurismaki (szül. 1955)

Finnország legjelentősebb filmrendezője és forgatókönyvírója a pályáját már a nyolcvanas években kezdő Aki Kaurismäki. Öccse, Mika szintén rendező, de stílusa más, kevesebb filmet is készített. Aki Kaurismäki éppen befejezte Finnország-trilógiáját, melyből az első a Kauas pilvet karkaavat (Gomolygó felhők, 1996), melynek tárgya a munkanélküliség; második a Mies ilman menneisyyttä (A múlt nélküli ember, 2002), ebben az otthontalanság a téma; harmadik pedig a Laitakaupungin valot (Külvárosi fények, 2006), a magányosságról. A múlt nélküli ember a cannes-i fesztiválon a legjobb női főszerep díját nyerte el, alakítója a számos Kaurismäki-filmből ismert Kati Outinen.

Kaurismäki filmjeinek világa lecsupaszított, kevés szóval élő; fontosabb bennük a gesztus, arcjáték, a kifejező díszlet hangsúlyos részletekkel. Egyszerű emberekről szólnak a filmjei, gondokról, de szolidaritásról, optimizmusról, reményről is. A humor és a finn tangó se hiányzik belőlük. Még a tangószövegeknek is van szerepük, de sajnos ez csak a finnül tudóknak szól.

Énekesek

A Värttinä 2006-ban (a honlapjukról származó fotó)Värttinä

Az utóbbi években igen kedveltté vált a népzene Finnországban. Számos különféle előadócsoport és együttes alakult. Külföldön legismertebb a Värttinä, amely már 1983-ban föllépett egy kis kelet-finnországi Rääkkylä nevű faluban. Vezetői Sari és Mari Kaasinen. Az együttes jellegzetessége a tiszta női énekhang és a kalevalai, karéliai, sőt tágabban finnugor énekhagyomány, a világ zenéjével az eddigieknél jobban egybefonódva. Kíséretül nem csupán a kantelét, hanem számos más hangszert is alkalmaznak. Első lemezsikerük az Oi dai (1990) volt, legutóbbi pedig a Miero (2006).

Legújabb, 2006 eleji világsikerük a J.R.R. Tolkien A gyűrűk ura musicalváltozatához szerzett zene Kanadában.

Imagemin Demo body { text-align: center; } img { border: 1px solid black; } .wrapper { margin-bottom: 24px; } .wrapper .price{ font-size: 24px; }

Foobar Flowershop

We sell the best flowers!

Violet bouquet- $9
Cream bouquet - $5
Light pink bouquet - $6
Yellow bouquet - $8
Polka dot bouquet - $11
Burgandy bouquet - $7
finn1
Módosítás dátuma: 2018. december 17. hétfő, 13:46
 

partnerek 1